Németországból a mentorprogramba?

Németországból a mentorprogramba?

Mikor 2013 augusztusában az Európai Önkéntes Szolgálat keretében Szegedre érkeztem, nem volt konkrét elképzelésem, hogy milyen szerepem lehetne majd a mentorprogramban. Különösen aggódtam amiatt, hogy a nyelvi korlátokat nem tudjuk átlépni, és ez megnehezíti azt is, hogy megtaláljam itt a helyemet. Azonban néhány nap után találkoztam először két mentorálttal, és ez rádöbbentett arra, hogy egy nagyszerű lehetőséget kaptam. Időközben megtaláltam a konkrét feladataimat is a projektben, és számos új kapcsolatot alakítottam ki. A heti feladataim között szerepel az is, hogy három mentorálttal foglalkozok. Szerencsére a a nyelvi akadályokkal kapcsolatos félelmeim alaptalannak bizonyult, mivel az anyanyelvem,a német nyelv Magyarországon, a mentorprogramban végzett munkám során is fontos szerephez jut.

Néhány mentoráltnak az iskolai német tanulás első lépéseiben segítek, míg van, akivel a már meglévő tudást mélyítjük el vagy megírjuk a házi feladatot. Mikor az irodában dolgozok, igyekszem kreatív, fejlesztő játékokat, feladatokat kitalálni, amelyek segítségével bevezethetem a gyerekeket a német nyelv rejtelmeibe. Erre egy jó példa a „Bingo”, mellyel a kisebbek is könnyedén megtanulhatják németül (vagy más idegen nyelven) a számokat és színeket.

Rendkívül érdekesnek találom azt, ahogyan egymással kommunikálunk, akkor is, ha nem beszélünk közös nyelvet. Közvetítő nyelvként általában az angolt használjuk, de az egyik mentorált németül is egész jól tud. Mindemellett együtt dolgozom egy olyan kislánnyal is, akivel valóban nincs közös nyelvünk! Ennek ellenére egész jól megértjük egymást, legfeljebb időként kézzel-lábbal mutogatunk közben.

Mindezen felül a projekt két kultúra találkozását is jelenti számomra: az egyik oldalról a német kultúrát képviselem, arra törekszem, hogy ezt bemutassam; a másik oldalról pedig én is tanulok tőlük,megismerhetem az egyéni történeteiket és a magyarországi életüket. Azt gondolom, hogy így hidakat építhetünk Magyarország és Németország között.

Leírhatatlan érzés, mikor egy mentorált mosolyogva elém áll, és azokkal a szavakkal köszön, amelyeket tőlem tanult. Ezekben a pillanatokban biztosan tudom, megtaláltam a helyemet és a feladatomat, fontosnak és hasznosnak érezem az együtt töltött időt.

Als ich am im August 2013 meinen europäischen Freiwilligendienst bei DARTKE begann, hatte ich noch keine genaue Vorstellung, welche Stelle ich im Mentorship Programm einnehmen würde.

Besonders große Angst hatte ich, dass sich die Sprachbarriere nicht überschreiten lassen würde und es so zu schwer für mich sein könnte, einen geeigneten Platz zu finden. Doch nach nur wenigen Tagen hatte ich mein erstes Treffen mit zwei Mentis und es erwies sich direkt als eine wunderbare Gelegenheit. Mittlerweile habe ich mich in das Projekt eingefunden und viele Kontakte geknüpft. Mein Wochenplan besteht aus festen Terminen mit drei Mentis und verschiedenen Aufgaben, die wir durchführen. Glücklicherweise war meine Angst vor der Sprache als Hindernis unbegründet, denn Deutsch als meine Muttersprache spielt nun auch hier in Ungarn bei meiner Arbeit im Mentorship Programm eine wichtige Rolle. Ich helfe ihnen erste Grundkenntnisse der deutschen Sprache zu erlernen, verfestige bereits vorhandenes Wissen und helfe bei ihren Hausaufgaben. Während meiner Arbeit im Büro bereite ich kreative Spielideen oder Baseltaufgaben vor, mit Hilfe derer ich Zugänge zur deutschen Sprache verschaffen kann. Spielerisch gelingt es so, meine eigene Kultur weiterzugeben und Brücken zwischen Deutschland und Ungarn zu bauen.

Es ist ein umwerfendes Gefühl, wenn ein Menti lächelnd vor mir steht und mich mit gelernten Worten begrüßt. In diesen Momenten weiß ich, dass ich meinen Platz gefunden habe, hier genau richtig bin und etwas bewirke.

When I started my EVS in August 2013, I did not know what I would do in the Mentorship Program. Mostly I was scared because of the language difficulties. But it was all quite different... After a few days I had my first meeting with two menties and it was really good! Meanwhile I found my place in the project and got to know a lot of people. During the week I meet two Mentis. We do a lot of differnt stuff, like learning German and playing games. Luckily my fear because of the language skills was groundless, because German as my mother tongue plays a very important role in the Mentorship Program – e.g. I am able to help the youngsters with their German homework.

During my work in the office I can develop new games or handicraft ideas which are useful to learn German. So it is possible to learn German playfully and I have the chance to present my own culture.

I hope I can built bridges between Germany and Hungary!!!